Két napja festek.
Augusztus óta nem volt ecset a kezemben. Valójában most is határidős - egyéb - munkáim vannak, várnak, de már nem bírtam a műterem nélkül. Mennyire más így, hogy nem csak vágyom a festést, nem csak ötleteket, élményeket gyűjtök, listázok, vásznakat feszítek, hanem dolgozom is!
Tegnap egy repülős képet kezdtem el, szikrázó napsütésben kimustrált AN -2 -es, ma egy régebbi ötletemhez nyúltam, ami már lassan másfél éve várja, hogy kibontsam: éjjeli tájban elemlámpával világító emberi alak. Itt éjszaka van, de a kép mégis a fényről, a reflektor fényköréről szól. Ennek a mérete is nagyobb, mint a repülősé, míg amaz 24 x 30 cm, addig ez 70 x 100 cm-es. Tegnap még nem mertem nagyobb mérethez nyúlni, ma délutánra oldódtak a gátlásaim. És ahogy ezt a bejegyzést írom, már tülekedik elé egy újabb kép gondolata is, hogy lássak neki is! Olyan ez, mint amikor nagyon éhesen ül valaki a terített asztal elé, és nem tudja kivárni a következő fogást, csippent ebből is, abból is, mindenre éhes egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése