2013. március 29., péntek

Kis vásznak

 Óriásplakát, 2013, 50 x 60 cm, olaj, vászon
 Juhnyáj, 2012, 20 x 20 cm, olaj, vászon
 Viharban, 2012, 24 x 30 cm, olaj, vászon
Kora reggeli táj, 2012, 24 x 30 cm, olaj, vászon
Tornádó, 2013, 25 x 35 cm, olaj, vászon

2013. március 22., péntek

Art Paris Art Fair 2013

Március 28- április 1 között láthatók a munkáim az Edward Cutler Gallery jóvoltából Párizsban az Art Paris Art Fair-en. Aki arra jár, ne kerülje el a Grand Palais-ban az F16-os standot!




2013. március 14., csütörtök

Meghívó a Viltin Galériába - REGGELI A SZABADBAN



BETUKER István, GALAMBOS Áron, KOVÁCS Lehel, SZAKSZON Imre
„Reggeli a szabadban”
Megnyitó:             2013. március 20-án, szerdán, 19 órakor
Közremüködik:    a.k.a. (tsim és leffmistr)
Kurátor:                iSKI KOCSIS Tibor
Megtekinthető:     2013. április 27-ig,
                              keddtől péntekig 12-18-ig, szombaton 11-17 óráig,
                              valamint előzetes bejelentkezéssel (+36307548966 és +36307548955).

Manet 1863-ban megfestette a Reggeli a szabadban című képét, amellyel felrázta az akadémizmusban fürdő francia művészeti közéletet és új alapokra helyezte a kortárs festészetet. A mű bizonyos értelemben napjaink művészetkritikai elvárásainak is megfelel, hiszen referencia bevonásával konkrét tematikára építve, történelmi távlatokat idéz és a maga korának megfelelően modernizálja a klasszikus és ókori témákat. A VILTIN Galériában kiállító négy festő egy hasonlóan forrongó, változásokat előmozdító időszak gyermeke. Mindannyian a megújult lendületet vett közép-kelet-európai festészetet képviselik, amely nyelvezetében azonosult a pán-európai iskolával, így érthető és definiálható az európai egyetemes festészeti folytonosság szerint, de egy egyedi markáns nyelv járásban szólal meg. Mindez köszönhető a kommunista rezsim hatására kialakult elszigeteltségnek és az ezzel együtt járó „hibernált” XX. század első felére jellemző erőteljes új akadémista, festészeti képzésnek. Az effajta pedagógia nagy hangsúlyt fektet a mesterségbeli tudás biztosításának, és újabban helyt ad a kreativitásnak is. A két generációt képviselő művészek ezen gondolkodást elsajátítva építették ki saját egyéni festészeti nyelvüket, amellyel részesévé váltak a legfrissebb európai festészeti törekvéseknek. BETUKER István a kolozsvári, míg GALAMBOS Áron és SZAKSZON Imre a hazai legfiatalabb generációt képviselő művészek a budapesti akadémián végeztek. A középgenerációhoz tartozó KOVÁCS Lehel erdélyi gyökerei miatt egyfajta híd szerepet képvisel a kortárs európai festészet szempontjából is jelentős két város között.
 (Sajtószöveg- Viltin Galéria)

2013. március 6., szerda

Új kiállítás

Alakul a tavaszi budapesti kiállításunk. Betuker Istvánnal, Galambos Áronnal és Szakszon Imrével állítunk ki közösen a Viltin Galériában.
Ma volt nálam iski Kocsis Tibor, és kiválogattuk a munkákat. Várom már! Részletek, időpont, meghívó később!

2013. március 4., hétfő

A "TERMIK" festésének fázisai

Ezt a képemet, a Termiket már több siklóernyős festményem után festettem meg. Van egy olyan vásznam is, amit még tavaly nyáron kezdtem el festeni, azonban máig sem fejeztem be. Mégsem azt a félkész vásznat vettem elő, hanem újnak kezdtem. Annak nagyon közel van a megoldása, de sebészi pontossággal kell pár problematikus részéhez nyúlnom.

Visszatérve a Termikre, az újdonságot és kihívást a téli környezet jelentette, ez foglalkoztatott.
Először felrajzoltam a kompozíciót. A hegyvonulat illetve a figura elhelyezésében variáltam, ez a rajzon jól követhető.
Maga a rajz nem kidolgozott, hiszen elsődlegesen mankóként szolgál, az én módszeremmel fölösleges lenne ennél részletezőbben előrajzolni. Vannak, akik az előrajzolást fölöslegesnek tartják, én jól tudom használni, hogy ne csússzak el rögtön az elején a kompozícióval.
Kezdődhetett a festés.
A színek még nyersek, ám van egy erőteljes húzása a képnek, azonban éppen csak el van indítva a vászon. Téli kép ugyan, és a vászon eredeti fehér színe kapóra jöhetne a havas részeken, de modellálni kell a fehéret, arról nem is beszélve, hogy a vászon egy idő után elkezd sárgulni, ezért is kell festékkel megadni majd a végső fehéret. Felteszem a siklóernyőst is, igaz, meglehetősen nagyvonalúan.
Úgy gondolom, hogy megvagyok az előfestés fázisával. Finomítom a részleteket. Nézzük az eget és a hátsó hegyet.
Így még nem lesz jó az sem, tovább festem, azonban az előtt lévő hegyvonulattal együtt fejlesztem tovább, különben nagyon elszakadna a két motívum egymástól. Itt szeretném megjegyezni, hogy bármennyire nem praktikus, van egy olyan képépítési módszerem, hogy felülről haladok lefele. Ez néha nagyon hálátlan szituációkat eredményez. A klasszikus az, hogy nagyjából egyszerre fejlesztjük a képet. Szóval a következő lépcső:
Kúszik az új réteg már a középtérbe is, de most jelentősen elválik egymástól a kép alsó és felső fele. Így a következőkben az alsó részekkel foglalkozom.
Így se lenne rossz, persze a szükséges alakításokkal, a figura az ernyővel még sehol sincs, de kétségeim támadtak. Pár napig, talán egy hétig is pihentettem a vásznat és gondolkoztam felette. Nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy a középtérrel mit kezdek,mert azt csak meg kellett festeni, hanem az, hogy így hagyom-e a hátteret. Úgy éreztem, hogy túlzottan előre jön, ezért egy lazúrszínnel rámentem az égre és a hátsó hegyre, egy másik lazúrral pedig a középső hegyvonulatra. Így hátrébb ugrott az egész, és levegősebb is lett. A festés hevében nem készítettem több fotót, így nem tudom megmutatni, de a siklóernyőt a terveimnek megfelelően előbb sárgában tartottam, majd egy hirtelen döntéssel vörössé festettem. Így alakult ki a végső állapota a festménynek:

Termik, 2013, 90 x120 cm, olaj, vászon




2013. március 1., péntek

Egy kép születésének fázisai

Ebben a bejegyzésemben az egyik festményemnek - ami a Vihar címet kapta - a különböző festési fázisait mutatom meg. A képeken jól követhető, hogy a nyers kompozíció hogyan alakul, módosul, hogyan tűnnek el festői értékek, más motívumok pedig miként bontakoznak ki.  A festmény idén februárban készült és 90 x 120 cm a mérete. Miután gyarló fotós vagyok, ezért nem reprodukció minőségűek a felvételek, valamint néha a perspektíva torzulások miatt a képek szegélyét utólag levágtam, ezért elnézést kérek.
A 2. és 3. fázist nem cseréltem fel, valóban eltüntettem az óriásplakátot. Az ég kezd finomodni.
Az előtérnek változtattam a nézetén, eldöntöttem, hogy a facsoportok hátrébb húzódnak.
Ez már a végsőhöz nagyon közelí állapot, ám elragadott a hév, és az eget nem hagytam így, valamint az első variációkon felbukkanó óriásplakátot is visszacsempésztem, majdnem ugyanoda, ahova eredetileg is szántam, csak valamivel kisebb méretben és jobban a szélre tolva. Következzen hát a végső, befejezett kép: