Az elmúlt hetek - azon túl, hogy különböző csoportos kiállításokon való részvétellel teltek - mégiscsak a műtermi munkát jelentik számomra. Amiben az, hogy fölemelem az ecsetet, és festek, csak az egyik szegmens, mivel sok előkészítő fázis is van. Így én is vásznakat feszítettem, hiányzó színeket, elkopott ecseteket pótoltam. Ha több vászon is elő van készítve, akkor jobban oldódik a görcs, biztatgathatom magamat, hogy semmi vész, ha ez a vászon nem jön össze, akkor majd ott a következő. Bár nem adom ilyen könnyen fel egy-egy kép gyötrését, de valóban segíthet az, hogyha az egyik besült képet félrerakom és másiknak állok neki. Hogy aztán a sarokba állított képet valamikor újra elővegyem, és higgadt szemmel nézzek rá. Most is vannak ilyen félrerakott képek, némelyik már hónapok óta, másik két hete várja, hogy eszembe jusson, mit is kell tennem vele...