Tour de Hongrie

Új, egyéni kiállításom nyílik Budapesten!

Minden édrdeklődöt szeretettel várok! Részletek a meghívón.

Falakon innen, cím nélkül

A csendélet sorozatomnak ez a két kép a legújabb darabja. 

Cím nélkül, 85 x 100 cm, akril és olaj, vászon, 2016

Cím nélkül, 75 x 90 cm, akril és olaj, vászon, 2016.

A két kép kapcsán jutott eszembe, hogy megosszam azt a metódust, ahogy ezek a képek készülnek. Előbb a cipős képet festettem meg, majd a telefonos következett pár nap különbséggel. Azonban a képek alapjait egy nap, mondhatni egyszerre festettem. Mégis az egyiknél szükségét éreztem egy markáns szín megjelenítésének, míg a másiknál megtartottam a fakó, zöldesbarna színvilágot. Mostanában többször is előfordult az velem, hogy egyszer nagyon élénk, erőtelejes szinek jönnek ki a kezem alól, míg utána visszafogottabb színvilágú kép következik. Mintha egymás komplementereit festeném ki magamból. Az előző posztomban is erre találunk példát. 

Ma dinamikus, élénk alapokat festettem. De azok még nincsenek megmutatható állapotban.

Két új kép

Nagyon sok képem van előkészítési fázisban, vannak olyanok is, amelyek előbbre vannak, de még nincsenek megmutatható állapotban. A soroksári kiállításom után kellett körülbelül egy hónap, hogy fel tudjam venni újra a fonalat, de aztán nekiláttam a hónapok óta dédelgetett tervemnek, ezek eredménye a most bemutatott két festményem is. Festőhengerrel alapozom a vásznakat, ezáltal egyszerre jelenítve meg kulturális, vizuális és időbeli síkot. Majd erre az alapra kerül a csendéleti elem. 

Ha minden terv szerint halad, a képek augusztusban élőben is láthatóak lesznek itt Budapesten.

Tour de Hongrie, 140 x 100 cm, olaj, vászon, 2016

Paraván, 120 x 50 cm, akril és olaj, vászon, 2016

Videó a megnyitóról

A Galéria'13-ban a kiállításom megnyitóján készült felvétel.

Napforduló

Egyéni kiállításom nyílik február 18-án a Galéria'13-ban. Minden érdeklődőt szeretettel várok! 

Új képeim elé

Most már valamivel több, mint egy éve új utakat próbálok. A közelgő kiállításomon láthatóak lesznek azok a festmények, amelyek nem a tőlem megszokott tájképek műfajához tartoznak. Sok mindennel próbálkoztam, és sokszor éreztem saját határaimat. Egy dolgot tudok biztosan: a festést nagyon élveztem, nagyon sokat tanultam ezalatt az egy év alatt. A képek stílusa, felvetése adott esetben egymáshoz képest nagyon eltérő. Jól van ez így. A festés folyamata gazdagodott, de sokszor vakartam le az eredményeket. Most nem látom még magam előtt azt a hegyet, amit el akarok érni, így nem is tudom megtervezni az oda vezető utat. Sokszor elakadok, vissza-vissza fordulnék. Ami biztos, hogy ami eddig érdekelt, most távol került tőlem. Távolodom valamitől, és nem tudom, hogy mihez közelítek. Senki földjén vagyok.

Élesdi művésztelep 2015

Az idén Élesden is jártam. Furcsa persze ez a megfogalmazás, de valóban kevesebbet tudtam ott lenni, mint amennyit szerettem volna. Viszont az a pár nap, amit ott töltöttem, kínálta mindazt, amit Élesd nyújtani szokott: remek társaságot, fergeteges hangulatot, normálisan induló estéket abszurdba forduló hajnalokkal. Jó volt megint ott dolgozni, örülni annak, mennyi nagyszerű kép született: a kollegáktól. 

Most megosztom azt a pár csendéletet, amit ott festettem. 

Fanta, 30 x 25 cm, olaj, vászon, 2015

Szürke, 25 x 30 cm, olaj, vászon, 2015

Tegnap éjjel (hajnyíró), 30 x 30 cm, olaj, vászon, 2015

Sárga, kék, piros, 25 x 30 cm, olaj, vászon, 2015