2012. március 12., hétfő

Ferenczyről az Ózonban

Megjelent az Ózon összművészeti folyóirat márciusi száma, benne az én Ferenczy Károly megközelítésemmel. Részlet az írásomból: "A képet nem szokás a főművek közé sorolni, talán mert nélkülöz minden monumentalitást. Egyáltalán nem heroikus tájrészlet, nem a közeli Rozsály keményebb világát tükrözi. De nem is a nagybányai kertek, lugasok meghitt pillanatait rögzíti (ez főleg a művész alakos képeire jellemző). Ez a kép nem a fénykezelés szélső értékeiről tanúskodik, nincs meg benne a korábbi évek Ferenczy-képeinek alkonyi sejtelmessége, misztikus hangulata, sem az ellenkező véglet, a mindent elárasztó fény kemény, feszes vibrálása, melyre szintén bőven akadt példa a második nagybányai periódusában. Viszont hallatlan egyensúly van a képben. Derű és csend. Érintettség."

2012. március 1., csütörtök

Tavaszi tervek

Tél még nem telt el olyan hamar, mint ez a mögöttünk álló. Főleg úgy, hogy tényleg nagyon sokat festettem, most szinte mozdulni sem lehet a képeimtől a műteremben. És még ha mindegyiket befejeztem volna... De nem, vannak hanyagul egymásnak támasztott félkész munkák, melyek a festői gondolkodás, folyamat mind egy-egy megdermedt stádiumát mutatják, csupa megoldatlan mű, egyre jobban betöltik a látóteremet, nem hagyják, hogy a kész munkák elkényeztessenek és abba az illúzióba ringassanak, hogy nincs már nagyon dolgom. Fenéket! Itt is, ott is egy-egy fals színharmónia, elnagyolt forma, csapkodás, lázas, de hiábavaló mozdulatok, melyek később, az is lehet, hogy egy másik vásznon nyerik el az értelműket, érnek be, állnak össze képpé. És a hétvégén kirámolom a nagyméretű ékrámáimat, vásznaimat a raktárból és elvonulok pár barátommal egy ideiglenes műterembe, ahol ezeket az XXL-es méretű vásznakat tudom majd festeni, nagyobb tér áll majd a rendelkezésemre. Izgalmas periódus, majdnem olyan, mintha elmennék valahová egy művésztelepre, ahol össze vagyunk zárva, ahol közvetlenebbül hatunk egymásra, mert a közös műterem mindig magában hordozza ezeket a lehetőségeket. Órákat töltöttem azzal, hogy néztem a vázlataimat, fotómat, terveket szőttem, hogy melyek legyenek azok a kompozíciók, amik a nagy vásznakra kerülnek. Mindig több ötlettel, elképzeléssel készülök, hogy amikor a festésre kerül a sor, könnyedén tudjak válogatni. Ami külön érdekessége a történetnek, hogy májusban ez a műterem teljesen nyitott lesz, bárki bejöhet az utcáról megnézni a készülő munkákat, kissé felvenni a terpentin szagát. És az, hogy "utcáról" jöhetnek az érdeklődő emberek, hatványozottan igaz, mert ez a hely egy hajdani bolt nagy kirakattal, ami éppen üresen áll új bérlőit várva. Közben arra is készülök, hogy a budafoki műteremben folytatom az elkezdett képeket, mert az az általános tapasztalatom, hogy egy-egy nagy kép festését követően sokkal lazábban, oldottabban állok a kisebb méretekhez is. Különben is Budafok tavasszal csodálatos, vétek azt a kertet nem élvezni!