Kovács Lehel: Wlodzimierz Karankiewicz

Augusztus utolsó napjaiban, épp csak, hogy visszaértem az Élesdi Művésztelepről, Nagybányára mentem egy nemzetközi alkotótáborba. Az esemény a Landscape No Borders címet kapta, azaz a táj volt az a hívószó, amely az idei tábor tematikáját jellemezte. A Nagybányai Művésztelep gazdag hagyományai különös várakozással töltöttek el. Egyszer, talán 2007-ben már voltam a Nagybánya Tájképfestő Telepen, ami a szomszédos Felsőbányán székel. Az a Tájképfestő Telep a plain-air festészetre koncentrál, annak a hagyományát őrzi. ( Hm, a névsorból száműzve vagyok valamiért...) Remélem, nem zavartam össze senkit, két egymás melletti művésztelepről ejtettem eddig szót. Ahova most nyáron érkeztem, ez a Nagybányán székelő régi művésztelep. Amely így nézett ki hajdanán a múlt század fordulóján:

És így dolgoztak a szorgalmas festőnövendékek:

Bár Nagybánya művészeti életében azóta rengeteg változás volt, a régi, központi műterem épülete ma is áll, most kiállítótér funkciót tölt be elsődlegesen.

De most a táborba érkező művészek kedvéért erre az időszakra visszanyerte az elsődleges funkcióját: nekünk szolgált műteremül.

A művésztelepünket a Romániai Képzőművészek Szövetségének nagybányai fiókja szervezte, azon belül is Győri Csaba szobrászművész meghívására érkeztem meg. A koncepció, ahogy Csaba szavaiból előzetesen kiderült, az volt, hogy olyan művészekből álló nemzetközi csapat jöjjön össze 10 nap erejéig, akik a táj fogalmát a művészetben mind más- és másképpen értelmezik. Ezt szimbolizálta workshop címe is: Landscape no Borders. Izgalmas napoknak néztünk elébe. És akkor következzenek a műtermi pillanatképek! Itt jegyezném meg, hogy az alábbi fotók Dorel Gaina fotóművész szellemi tulajdonát képezik! Következzenek hát a művészek! Beata Bebel-Karankiewicz (PL)