Tájvadászat 2

Vészesen közeledik az új kiállításomnak az időpontja, és igazán nem vagyok azzal vádolható, hogy festés helyett sűrűn blog bejegyzéseket gyártottam volna... Persze, még a kiállítás előtt nem dőlhetek hátra, még mindig van két olyan vásznam, ami félkész állapotban van, de örülnék neki, ha be tudnám  fejezni őket, hogy kiállítható állapotban legyenek.

A kiállításom a Tájvadászat 2. címet viseli. Honnan a kifejezés, mit takar? Ortegának van egy esszéje, ami Magyarországon Elmélkedések a vadászatról címmel jelent meg. Abban szerepel ez a kifejezés, ő pedig a kirándulást érti alatta. Valójában tehát a tájvadászat a természettől elszakadt, de a természeti élményre vágyó, sóvárgó ember tájhoz való viszonyát írja le..  Először a soroksári Galéria 13-ban állítottam ki a munkáimat ezen a címen 2009-ben, így lesz ennek a tárlatnak Tájvadászat 2. a címe.
A kiállításomról pontos információk hamarosan érkeznek!

A telek vége, 25x20cm, olaj vászon

Félkész vásznak között

Most már benne vagyok a sűrűjében, egyre több képpel dolgozom egyszerre. A minap előkerült egy régebbi, befejezetlen vászon is, és bárhogy nézegettem, már nem tudtam felvenni a rég elejtett fonalat, így egy egészen más kompozíciót vázoltam fel rá. Ez egy nagyobb méretű kép, 150 x 190 cm-es. Mondhatni betölti az egész falamat. A többi vászonnal nem is tudok most foglalkozni, pedig összeszámolni se könnyű, hány képet kezdtem el az elmúlt két hónapban. Ilyenkor persze már kezd frusztrálóvá válni, hogy egyikkel sem sikerült megnyugtatóan előrébb jutnom, főleg, ha a közelgő kiállításomra gondolok. Persze mindegyikben van valami, ami nem engedi, hogy csüggedjek: valami felvillanó festői érték. Az alább következő fotók illusztrálják a mondandómat. Figyelem! Nem minden kép az enyém a fotókon, hiszen vendégműteremben vagyok. És persze a képet ma is tovább folytattam, így ezek a felvételek nem tükrözik teljesen a pillanatnyi állapotot.

Engem is érdekel, milyen is lesz végül...

Élesd élesben

Míg tegnap megvolt a ZÓNA katalógusának bemutatója az Art Market keretein belül, addig ma a Galéria IX-XI-ben nyílik a XVII. Élesdi Művésztelep kiállítása. A kiállítás 18 órakor kezdődik. Csatolom a képeket! Kiállítunk: Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Bugovits Anikó, Csurka Eszter, Ferenczy Zsolt, Gaál Katalin, Incze Mózes, Kaliczka Patrícia, Kovács Kitti, Kovács Lehel, Orbán Előd, Szabó Attila, Szakszon Imre és Szász Sándor.
A kiállítás kurátora: Fándly Edit művészettörténész

Radnóti: Nem tudhatom

Radnótinak ez a verse különösen kedves nekem, sokszor, amikor  a tájat fürkészem, próbálom felfejteni a lényegét, a tapinthatót és az elmondhatatlant, ami a domborzat, légköri viszonyok és vegetáción túl lebeg, nos akkor sokszor mormogom csak úgy befelé, mintegy biztatásként és megerősítésként, hogy Nem tudhatom...

S most, amikor egymás után jönnek a hírek, hogy könyvét égetik, szobrát döntik (bár ez utóbbi nem volt szándékos talán), nem tehetem meg, hogy ne írjam le: ez nem lehet, ez nem lehetséges! Értetlenül állok a jelenség előtt, és nem is nagyon akarom, tudom megérteni, hogy juthatnak emberek oda, hogy Radnótit másodszor, harmadszor is kivégzésre ítéljék...

Ha a könyvét égetik, válaszul itt idézem az egyik legszebb versét, pajzsul tartva:

Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944)

Két napja festek

Két napja festek.
Augusztus óta nem volt ecset a kezemben. Valójában most is határidős - egyéb - munkáim vannak, várnak, de már nem bírtam a műterem nélkül. Mennyire más így, hogy nem csak vágyom a festést, nem csak ötleteket, élményeket gyűjtök, listázok, vásznakat feszítek, hanem dolgozom is!
Tegnap egy repülős képet kezdtem el, szikrázó napsütésben kimustrált AN -2 -es, ma egy régebbi ötletemhez nyúltam, ami már lassan másfél éve várja, hogy kibontsam: éjjeli tájban elemlámpával világító emberi alak. Itt éjszaka van, de a kép mégis a fényről, a reflektor fényköréről szól. Ennek a mérete is nagyobb, mint a repülősé, míg amaz 24 x 30 cm, addig ez 70 x 100 cm-es. Tegnap még nem mertem nagyobb mérethez nyúlni, ma délutánra oldódtak a gátlásaim. És ahogy ezt a bejegyzést írom, már tülekedik elé egy újabb kép gondolata is, hogy lássak neki is! Olyan ez, mint amikor nagyon éhesen ül valaki a terített asztal elé, és nem tudja kivárni a következő fogást, csippent ebből is, abból is, mindenre éhes egyszerre.

Új kiállítás

Ma rögzítettük Kiss Zoltánnal, az Art 9 Galéria vezetőjével az új egyéni kiállításom időpontját, amely 2014 május 20-án fog nyílni a fent nevezett kiállítóhelyen. Új munkákkal fogok jelentkezni!