A nagy kiáltás

Ezt a festményt Hvar-szigetén festettem, és már nem is hoztam vissza magammal Budapestre. Ezért is készült hevenyészve ez a fénykép róla, ahogy pakoltam, eszembe jutott, hogy legalább egy emlékeztető fotóm maradjon róla. Plein air kép.
Paraméterek: A nagy kiáltás, 20x60 cm, olaj, vászon, 2013

Repce

Repce, 2013, 24x30cm, olaj, vászon

Elmaradt piknik

Megjelent az Új Művészet folyóirat májusi száma, benne egy kritikával a "Reggeli a szabadban" című kiállításunkról, Deák Csillag és Kölüs Lajos tollából. Részlet az írásból: "Reggeli a szabadban, állítja a kiállítás. Szabadban vagyunk, kint, csak nem vagyunk szabadok. Nem is vagyunk ott, senki sincs ott. Csak embernélküli táj, ember alkotta embertelen építmények, még a Közért is zárva, és feltételezni lehet, hogy áru sincs benne, nincs is ki vásároljon, csak szürke csupaszság van, táj, hegy, út, lámpa működésképesen, vagy lekapcsolva, kikapcsolva. Mégis van ember a képeken, mert repülőgép pásztáz a tájon alacsonyan szállva, vagy katonai helikopter Manőverezik, és Ez a hajó már elment - állunk a pálmafás parton, valószínű velünk ment el a már nem látható hajó, a pálmákat csak elképzeljük, oda tarunk, egy álomvilágba."

Művésztelepi tervek

Ha nyár, akkor művésztelepek.
Az idén három helyszín van tervbe véve. Először Horvátországba, Hvar szigetére látogatok el, ami a plein- air festészetnek kedvező. Majd Élesd következik, ahol a műtermi munkára fókuszálok elsősorban, majd Nagykőrösre megyek, ahol az alföldi képeim száma gyarapodhat.

Mindegyik helyszín ismerős, voltam már ezeken a művésztelepeken, igaz, kimaradt pár év, mert Hvaron 2009-ben, Nagykőrösön 2008-ban voltam utoljára. Élesden 16 éve minden nyáron jelen vagyok.

Következzen egy-egy kép ezekről a helyekről:

 

Hvari részlet 1, 2009, 20x25cm, olaj, vászon

Nagykőrösi alkony, 2003, 20x25cm, olaj, vászon

Élesdi táj 12, 2006, 20x25cm, olaj, vászon.

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódom. Folytatom a három kis vászon festését. Az egyik készen van, avagy nagyon közel van a befejezéshez. Egy autóút motorossal, tavaszi táji környezettel. az új színdinamika miatt kissé pepecselős lett, tipikus munkakép. A másik totális átfestésre került a munkafolyamat során, a téma is változott, a Circus Maximusból sáros, pocsolyás földút lett. A harmadikkal elakadtam, bizonyos részletek nyersek, bárdolatlanok. Át fogom festeni azokat a részeket.
De tegnap mégsem ezekkel a képekkel dolgoztam: a legnagyobb eredményt egy apró, 24x30-as vászonnal értem el, most, félbehagyva is van benne erő, dinamika. Remélem úgy tudom folytatni, hogy ez az erénye megmarad. Amúgy a földút is bír ezzel a pozitív tulajdonsággal, csak sokkal több benne a megoldatlan nyersesség, de kiváló alap.
Fotók később.

Esti pillanatfelvétel a műteremről

Ez a felvétel szombaton este készült, amikor már készültem eljönni a műteremből. Jól látható az új állványom, ami meghozta a várt eredményt: beindult a munka. Élmény ilyenkor kint lenni Budafokon, harsog a nyárias tavasz.

Mostanában azon kísérletezem, hogy kivilágosítsam a palettámat. Lassan (talán) a nocturne-korszak véget ér, vagy nem is tudom, mindenesetre a világosabb színek újabb kihívások elé állítanak. Nem mintha nem festettem volna az esti képekkel párhuzamosan nappali megvilágítású képeket, de szívvel-lélekkel az esti fények foglalkoztattak.

Most három kis vásznat (40x50cm) kezdtem el párhuzamosan festeni. Mindig azt viszem tovább, amelyikkel nagyobb kedvem van foglalkozni, vagy amivel technikailag is haladni tudok. Ha elkészülnek, megmutatom őket.

Tavaszváró vakarózás

Nyűgös időben - bevallom -  nem vagyok a műteremben. Ez persze nem erény.
De az, hogy vettem új vásznakat, hogy elhoztam a művészellátóból az utolsó indigó kéket, valamint, hogy hetek óta a fotóimat rendezgetem, meg vázlatokat is készítettem itthon, az már túlmutat a kedvetlen tébláboláson.

Ezek nem mai fények... Viszont a budafoki műterem!