Kis plein-air vászon

Ezt a kis vásznat pár éve, 2008-ban festettem. A Hegyvidéki Önkormányzat nemzetközi művésztelepén Szántódon. Hamar kivontam a műtermemből, otthon nézegetem. Ám mivel rajta kívül csak egy plein-air figuratív kép született tőlem a továbbiakban, nem állítottam ki. Nagyon is külön párt alkottak volna a társával. Ám most megosztom.

Szántódi délután, 2008, 20x25cm, olaj, vászon

Műcsarnok

Nem értek egyet azzal, ami mostanában a  Műcsarnokkal történik!
Nem értek egyet azzal, hogy az MMA legyen a Műcsarnok tulajdonosa!
Nem értek egyet azzal, ami most a  kulturális életben zajlik!
Írom ezt úgy, hogy az elmúlt tizenkét évben egyetlen munkámat sem állították ki a Műcsarnokban.
Mondom ezt úgy, hogy sokszor éreztem, hogy amit csinálok, amiben hiszek, az nem találkozik a mindenkori Műcsarnok vezetésének és kurátorainak véleményével, ízlésével.

Szabó Ádám: A festő

K. L. -nek

Van a festőnek egy képe. Hogy mi van rajta, nem tudom. Talán ő maga sem. Nem festette meg ezt a képet, noha megfestette számtalanszor. Nem festette meg, és nem is fogja. Van kép, amelyet nem lehet megfesteni. És mégis van. Valóságosabban, mint a megfestett képek. Nem biztos, hogy remekmű. A remekmű az ítészek szóhasználata. Képeket kell festeni, nem remekműveket. Aztán ami remekmű, úgyis az, függetlenül a világ ítéletétől. A festő képeket fest. Esti autóutakat, tengerpartokat, ipari létesítményeket, alakokat, tájakat. A világot festi, a saját világát. Képeket fest, de egy képet fest, amelyet talán nem fest meg soha. Azt a képet, amit nem lehet megfesteni, de ami minden részletbizonytalansága ellenére olyan élesen él benne, hogy valóságosabb minden elkészült és majdan elkészülő képénél. Az a kép, amely a festő saját víziója a világról, arról a világról, amely csak az övé. Az a kép, amely számtalan variációjában újra és újra vászonra kerül az ecsetjéről, és amely elénk tárja a festő saját világának sok-sok egyedi részletét. A kép, amely a festőben él, s melynek kivetülése és a festő általi kivetítése sok-sok képben adja vissza a festő egyéni látomását a világról. A világról, mely van, s mégsem lenne nélküle, a festő nélkül. Egy festő ennyi. Ennyi, amit el lehet, de el is kell mondani róla. Minden egyéb a világ ítélete.

Élesd a MODEM-ben

Jó hír! 2013. január 19-én nyílik az Élesdi Művésztelep kiállítása ZÓNA címmel a MODEM-ben. A kiállítás az Élesdi Művésztelep tagjainak az utóbbi öt évben született alkotásaiból válogat. A kiállítás kurátora Hornyik Sándor, a kiállító művészek: Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Bugovits Anikó, Csurka Eszter, Ferenczy Zsolt, Galambos Éva, Juhász Dóra, Halmi-Horváth István, Herman Levente, Incze Mózes, Kaszás Réka, Kovács Lehel, Orbán Előd, Pittmann Zsófi, Szabó Attila és Szász Sándor. Az alábbi felvételek a legutolsó megbeszélésen, Budapesten, Balázs Imre Barna műtermében készültek. Fotós: Galambos Éva

Balról jobbra: Kovács Lehel, Balázs Imre Barna és Hornyik Sándor

Bugovits Anikó, Juhász Dóra, Csurka Eszter, Halmi-Horváth István és Szász Sándor

Galambos Éva

Szabó Attila, Orbán Előd és Incze Mózes

Kis képek

Talán azért is megy most a festés, mert újra kis méretben gondolkodom és dolgozom. Akik ismerik a pályámat, tudják, hogy egy időben szinte csak "méreten aluli" munkák kerültek ki a kezem alól. Reggel még Sümegen ébredtem, majd vonatra szálltam, Kelenföldről mentem be a műterembe. Nem volt kedvem a félkész munkáimhoz nyúlni, inkább egy új vásznat vettem elő, kis méret persze, 24x30 cm. Viharos táj, ipari motívumokkal terhelten. Jól szórakoztam, élveztem a festést, de hamarost arra jutottam, hogy untat a vásznon kibontakozó eredmény. Letöröltem az egészet, bölcsen megköszönve azt a lehetőséget, hogy ma is ecsethez nyúlhattam. Majd beindított az egybemosott vászon acélszürkéje, kicsit bíbelődtem még vele, majd kihoztam az egyik legnyomasztóbb viharos képemet. Közben kint is besötétedett, így csak holnap tudom meg, jó fénynél, hogy maradhat-e a vászon. De ha nem, akkor sincs baj, mert a festés élvezete maga a jutalom.

Újra festek

Vége a hét szűk esztendőnek. A nyári termékeny időszakot két és fél hónapnyi vajúdó, kínlódó periódus követte, ám most újra festek, élvezettel! Kezdem feldolgozni azokat a témákat, amelyek felbukkantak bennem az elmúlt hosszú hetekben. Újabb, az eddigiekben - nálam - nem létező motívumok bukkannak fel a tájban. Ahogy gyűlnek a képek, egyet-kettőt meg is fogok osztani! Addig is még egy kis türelmet kérek!

Út előtt

Készülök Sepsiszentgyörgyre. Rituális út ez: hazamegyek. Sokat várok ettől az utazástól, rálátást dolgaimra, erre az évemre, honnan jövök, hova tartok... Addig is megosztom az egyik nyári, viccelődös kedvemben készült fényképemet, ami egy Élesden elkészült festményemmel mutat.